Spanyolország információk
Országnév: Spanyolország
Népesség: 40 200 000 fõ
Kiterjedés: 505 000 km2
Éghajlat: A Földközi-tenger partvidékének éghajlata a nyári hónapokban forró és száraz, akár a +40°C-ot is elérheti a hõmérséklet. Az éjszakai órákban lényeges lehûlés is elõfordulhat. A Kanári-szigeteken egész évben kellemesen a meleg, tavaszias az idõ, mérsékelt a hõmérséklet-ingadozás.
Fõváros: Madrid
Lakosság: kasztíliai spanyol (66%), katalán (24%), baszk (2,5%), galiciai (6%), cigány (1,5%).
Hivatalos nyelv: spanyol
Vallás: római katolikus.
Idõeltolódás: A szárazföldön, Mallorcán és Ibizán a közép-európai idõszámítás érvényes. A Kanári-szigeteken ehhez viszonyítva -1 óra.
Pénznem: Euro (EUR) = 100 cent. Nemzetközi hitelkártyák széles körben elfogadottak. A belföldi és külföldi fizetõeszközök be- és kivitele nem korlátozott.
Vízum: vízum nem szükséges. Az útlevélnek a hazautazástól számított további 6 hónapig érvényesnek kell lennie.
Borravaló: A borravaló nem kötelezõ Spanyolországban, de a bárokban, kávéházakban és hasonló létesítményekben, illetve a taxik esetében az 5-8%, de a 3 eurót nem meghaladó borravaló a szokásos.
Történelem:
Mivel éppen Európa és Afrika között helyezkedik el, a Pireneusi-félsziget mindig is különbözõ törzsek és civilizációk meghódításának célpontja volt. A rómaiak i. e. 3. században érkeztek, de két további századba került, mire leigázták a félszigetet.
409-ben Hispániát megtámadták a germán törzsek, és 419-re megalapították a vizigót királyságot. A nyugati-gótok 711-ig uralkodtak, amikor is a muzulmánok átkeltek a Gibraltári-szoroson, és gyõzedelmeskedtek Roderik, az utolsó gót király felett. 714-re az arab hadsereg az egész félszigetet elfoglalta, kivéve az északi hegyes vidékeket. A déli muzulmán megszállás közel 800 évig tartott. Ez alatt az idõ alatt a mûvészetek és a tudományok virágoztak, új terményeket és mezõgazdasági technikákat vezettek be, palotákat, mecseteket, iskolákat, kerteket és nyilvános fürdõket építettek. 722-ben Covadongánál, a félsziget északi részén, a vizigót király, Pelayo vezetésével egy kis hadsereg az arabokat elõször gyõzte le. Szimbolikusan ez a csata jelentette a Reconquista, a terület keresztény visszahódításának kezdetét.
A 13. század végére Kasztília és Aragónia a keresztény spanyol területek két legerõsebb királyságává nõtte ki magát, és 1469-ben egyesült Izabella (Kasztília hercegnõje) és Ferdinánd (Aragónia trónörökösének) frigyével. A katolikus uralkodóként ismert pár egyesítette egész Spanyolországot. 1478-ban megalapították a könyörtelenségérõl híres spanyol inkvizíciót, kivégezve és elûzve ezzel több ezer zsidót és nem keresztényt. 1482-ben megostromolták Granadát és 10 évvel késõbb az utolsó arab király is megadta magát, beteljesítve ezzel a reconquistát. 1492-ben Izabella és Ferdinánd - az inkvizíció hatása alatt - rendelkezést adott ki a spanyolországi zsidók kiûzésérõl (expulsión), amelyet még abban az évben végrehajtottak.
Spanyolország hatalmas birodalmat épített ki az Újvilágban, Kolumbusz 1492-es amerikai partraszállása után. Arany és ezüst áramlott a spanyol pénzes ládákba Mexikóból és Peruból, miután a hódítók földeket szereztek Kubától Bolíviáig. Spanyolország monopolizálta a kereskedelmet az új gyarmatokkal, és a világ egyik leghatalmasabb nemzetévé vált. Ám ez a protekcionizmus hátráltatta a kolóniák fejlõdését és egy sor költséges háborút eredményezett Angliával, Franciaországgal és Hollandiával.
Az Újvilágba megindult a spanyol konkvisztádorok hada. A portugálokkal ellentétben a spanyolok az Újvilágban már gyarmatokat létesítettek, nem elégedtek meg a partvidék meghódításával. A konkvisztádorok alkirályságokat hoztak létre, amelyek urai kizárólag a spanyol királynak tartoztak felelõsséggel.
Elsõként Hernando Cortés vezetett hadjáratot a mexikói aztékok ellen (1519), majd Pedro de Alvarando 1523-ban a majákat hódította meg. 1531-ben Francisco Pizarro a perui Inka Birodalmat döntötte meg. A hódítók hallatlan technikai fölénye, valamint a járványok nyomán az õslakosság alig 15-20 százaléka maradt életben.
1808-ban I. Napóleon seregei behatoltak az országba és a spanyol korona mindinkább elvesztette gyarmatai felett az uralmat. Egy madridi felkelést követõen a spanyolok összefogtak, és öt éven át tartó függetlenségi háborút vívtak a franciák ellen. 1813-ban a francia haderõket végleg kiutasították, és 1814-ben VII. Ferdinánd visszakerült a spanyol trónra. Ferdinánd, 20 éves uralkodása alatt visszaállította az inkvizíciót, üldözte a liberálisokat és a konzervatívokat, korlátozta a szólásszabadságot, a spanyol gazdaság pangott, az amerikai gyarmatok pedig elnyerték függetlenségüket.
A végzetes 1898-as spanyol-amerikai háború a Spanyol Birodalom összeomlását jelentette. Spanyolország vereséget szenvedett egy sor tengeri csatában, ami utolsó tengerentúli gyarmatainak elvesztését eredményezte. Spanyolország gondjai tovább fokozódtak a 20. század elsõ feléig. 1923-ban, amikor az ország a forradalom küszöbén állt, Miguel Primo de Rivera államcsínyt hajtott végre és 1930-ig katonai diktátorként kormányozta Spanyolországot. 1931-ben XIII. Alfonz, az utolsó király elmenekült az országból. Másnap kikiáltották a második Spanyol Köztársaságot, amely hamarosan belsõ konfliktusok áldozatává vált.
Amikor 1936-ban republikánus rendõrök meggyilkolták az ellenzéki nacionalisták vezetõjét, José Calvo Sotelot, a hadsereg jó indokot talált, hogy megdöntse a kormányt. A rákövetkezõ polgárháború alatt (1936-39) a nacionalisták széleskörû katonai és pénzügyi támogatást kaptak a náci Németországtól és a fasiszta Olaszországtól, míg a megválasztott republikánus kormány csak az orosz segítségre és kisebb mértékben az értelmiségiekbõl, mûvészekbõl, írókból és a politikailag elkötelezettekbõl álló Nemzetközi Brigádokra támaszkodhatott. A fasizmus fenyegetésének ellenére Anglia és Franciaország megtagadta a republikánusok támogatását.
1939-re a Franco által vezetett nacionalisták megnyerték a háborút, ami több mint 350 000 spanyol halálát követelte. Franco 35 éves diktatúráját követõen a gazdasági blokádoknak köszönhetõen Spanyolország elszigetelõdött, kizárták a NATO-ból, az ENSZ-bõl, és a gazdasági recessziók is mély nyomokat hagytak. Ez az állapot egészen az 1950-es évekig tartott, amikor a turizmus fellendülése és az Amerikával kötött nemzetközi szerzõdés elõteremtette a rég várt pénzalapot, hogy az ország újra két lábra állhasson. Az 1970-es évekre Spanyolországnak volt a leggyorsabban fejlõdõ gazdaság egész Európában. Francót, 1975-ben bekövetkezett halála után I. János Károly (I. Juan Carlos) király követte, XIII. Alfonz Bourbon - házi uralkodó unokája. Spanyolországban a diktatúrát felváltotta a parlamenti demokrácia.
Spanyolország 1986-ban csatlakozott az Európai Unióhoz. 1992-ben, amikor Barcelona adott otthont az olimpiai játékoknak, Sevilla az Expo92-nek, és Madridot kiáltották ki Európa Kulturális Fõvárosának az ország újra reflektorfénybe került. 1996-ban a Néppárt (PP) alakított kormányt, amelyet José María Aznar vezetett. A jelenleg hivatalban lévõ szocialista kormány vezetõje José Luis Rodríguez Zapatero.
Közlekedés:
Az autóval utazónak nemzetközi jogositvány kiváltása kötelezõ. Spanyolországban jól mûködõ autóbuszhálózat áll az utazni vágyók rendelkezésére. Kisebb távolságokra a taxi is kedvelt közlekedési eszköz. Mindenütt lehet bérelni személygépkocsit, motorkerékpárt és segédmotorokat. A jármûvek bérlésének feltétele az érvényes nemzetközi jogosítvány megléte. Amennyiben kismotort vagy autót kíván bérelni, feltétlenül kössön teljeskörû casco biztosítást.
Telefonálás: Magyarország hívószáma 0036, Spanyolország hívószáma 0034. Neo Phone hívókártyával vezetékes és fülkés telefonról 75 Ft/percért, mobiltelefonról 250 Ft/percért lehet Magyarországra telefonálni.
Elektromosság: 220 V
Kultúra: Nagycsütörtök, nagypéntek, Húsvét hétfõ (csak bizonyos régiókban), Pünkösd, Úrnapja, augusztus 15. (Mária mennybemenetele), október 12. (nemzeti ünnep) és az egyes régiók saját ünnepei.
A spanyol konyha hús-, hal- és zöldségételeket is kínál. Spanyol specialitás pl. a paella, a sült hal (pescaitos fritos), a mallorcai sobrasada (fûszeres nyers kolbász), a menorcai juhsajt, a kanári-szigeteki papas arrugadas (sós vízben fõtt burgonya). Kedvelt édesség a gofio (búzalisztbõl készült tészta különbözõ hozzávalókkal, mint pl. gyümölcs és dió) vagy a turrón (különbözõ változatai nougat vagy halva). A spanyolok egyik nemzeti itala a vörösborból és gyümölcsökbõl készült sangria. Miindenképpen érdemes megkóstolni a leghíresebb spanyol bort, a Rioja-t is.
Sportolási lehetõségek: Az ország kimeríthetetlen tárháza a sportolási lehetõségeknek. A buszos kirándulásoktól, gyalog- és lovas túráktól kezdve a búvárkodásig mindenre van lehetõség. Télen a síelés hódít, a tengerparti yacht-klubok pedig a hajózás kedvelõit várják. A horgászat, a golf és a tenisz szerelmesei is sok lehetõség közül válogathatnak.
Fõbb látnivalók:
Madrid
Nem annyira sûrûn látogatott, mint például Barcelona, de, ha Spanyolországban járunk, érdemes felkeresni a fövárost! Madrid leghíresebb látnivalója a Museo del Prado, a világ egyik legnagyobb szépmûvészeti múzeuma, ahol a 15. és 19. század közötti európai festészet remekmûvei találhatók, köztük Goya és Velázquez festményei. A múzeum mellett található a Real Jardin Botanico, ahol kipihentjük a múzeumlátogatás fáradalmait. Madridban van a világ legnagyobb bikaviadal arénája, a Plaza de Toros Monumental de las Ventas, ahol izgalmas bikaviadalokat láthatunk. Ha kevésbé véres összecsapást akarunk látni, menjünk el a Real Madrid vagy az Athletico Madrid meccsére. Ne hagyjuk ki vasárnap reggel az El Rastro piacot se, ez ugyanis a világ legnagyobb bolhapiaca. A madridi éjszaka központja a Malasana negyed, azon belül is a Plaza del Dos de Mayo.
A látogatók többsége Barcelonát mindenképpen felkeresi. A város annyi látnivalót tartogat, hogy több hetes itt tartózkodás is kevés lenne ahhoz, hogy mindent megnézzünk. Semmiképpen ne hagyjuk ki a Picasso Múzeumot, Gaudi fantáziaországát, a Parc Güellt, a gótikus székesegyházat, a piacokat és az FC Barcelona Stadionját.
Toledo Spanyolország leggyönyörûbb városa, a Tajo folyó feletti sziklán fekszik. Csodás galériák, templomok és kastélyok várják a látogatókat. Legjelentõsebb épülete az Alcázar és a székesegyház, melynek ablakait El Greco, Goya és Velázquez festette.
Granada építészetében a muzulmán uralomból származó emlékek a meghatározóak. Leghíresebb a lélegzetelállító Alhambra. Az Alcazaba az Alhambra erõdítménye, tornyaiból csodálatos kilátás nyílik a városra. A Generalife a szultánok nyári palotája volt, kertje meseszép. A városban még érdemes megnézni a Régészeti Múzeumot, az arab fürdõket, és a cigányok barlangját, a Sacromontét.
Sevilla: Sevilla egyetemi város és érseki székhely. Az ország negyedik legnépesebb városa. A mintegy 700 000 lakosú város jelentõs közlekedési csomópont. A város neves mûvészeket adott a világnak: Pacheco, Velázquez, Murillo, Herrera. Sevilla sok mûvészt megihletett. Itt játszódik Bizet Carmenje, Rossini Sevillai borbélya, Mozart Don Giovannija és a Figaró házassága cselekménye.
Nem szabad kihagyni a város mûemlékeit: a Katedrálist, az Alcázart és a Tõzsdepalotát. Az utóbbi kettõt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Ha megfelelõ idõpontban érkezünk, akkor megtekinthetjük a nagyhét eseményeit, vagy az áprilisi vásár- és ünnepségsorozatot.
Córdoba: A 307 ezer lakosú tartományi fõváros és püspöki székhely a tengerszint felett 119 méter magasan fekszik a Sierra de Córdoba - a Sierra Morena egyik nyúlványa - déli lábánál. A Sevillánál és Granadánál jóval csendesebb és nyugodtabb város a Guadalquivir kanyarulata köré épült.
Córdoba mindmáig megõrizte mór jellegét. A fõbb nevezetességek megtekintése után érdemes sétát tenni az óváros zegzugos sikátoraiban, parányi terein. Pillantsunk be a fehérre meszelt, erkélyes házak barátságos belsõ udvaraiba, a patiókba, melyek azulejo-díszítése, virágai feledhetetlen látványt nyújtanak és az andalúz körút elmaradhatatlan élményeit jelentik. Térjünk be Córdoba ezüst- és bõrdíszmûves mûhelyeibe, amelyek a kézmûves mesterségek õsi múltját idézik.
A Baleári-szigetek 4 szigetbõl áll: Mallorca, Menorca, Ibiza és Formentera. A szigetcsoport gyönyörû tengerpartjairól és õrült bulijairól híres.
Mallorcán évente hat hónapon át süt a nap. Változatos természeti adottságai a Földközi-tenger egyik legkedveltebb szigetévé tették. A lankás vidéken impozáns hegycsúcsok váltakoznak. A festõi falvak, a régi kolostorok, a romantikus terek Palma óvárosában, mind-mind felfedezésre várnak. A sziget északi részén meredek sziklafalak, déli partján több kilométeres hosszúságban elnyúló fimonhomokos partok találhatóak. Körülötte a végtelen nagy és kék tenger. A klíma nagyszerû, a tengervíz 25 fokos is lehet.
A Baleár-szigetcsoport legtarkább és legérdekesebb szigete Ibiza. A közkedvelt üdülõparadicsom évrõl-évre mágnesként vonzza a turistákat. A szigeten körülutazva változatos táj fogad bennünket, a mandulafenyõk és az illatos kertek mindenkit elvarázsolnak. A sziget belsejében megismerhetjük a helyi szokásokat, hagyományörzõ népviselettel is találkozhatunk.
Ibiza város nemcsak a sziget központja, hanem a szigeten nyaraló turisták kedvelt találkozóhelye is. A nagy katedrális és a bástyák tövében a tenger felett fekszik a fehér város. Egészen fentrõl gyönyörû a kilátás a tengerre, a kikötõre és a szigetek Formentéráig húzódó láncolatára. Az óváros történelmi emlékeit egy kellemes séta során tekinthetjük meg.
Kanári-szigetek: A Kanári-szigetek a Ráktérítõ környékén, Afrika nyugati partjainak közelében találhatók. A hét lakott és hat apró lakatlan szigetbõl álló szigetcsoport Spanyolországhoz tartozik. Minden szigetnek sajátos hangulata van, egymáshoz való közelségük ellenére domborzatuk és növényviláguk eltérõ. Az üdülõk által legkedveltebb szigetek Gran Canaria és Tenerife.
Gran Canária déli partszakaszára az aranyló, finom homokú strandok jellemzõek, melyek közül kiemelkedik Playa del Inglés és Maspalomas, ahol a természet ékköveként emlegetett dûnék találhatók.
A tiszta és áttetszõ víz hõmérséklete egész évben 20 és 24 fok között mozog. Az északi part, a délivel ellentétben lenyûgözõ, vulkanikus eredetû sziklákkal tarkított, melyek lábainál élénk kék vizû kis öblök találhatók.
Tenerife déli partján szinte mindig süt a nap, ezért a dél-nyugati partszakaszon 19 nagyobb strandból álló, 45 km hosszú üdülõpart épült ki, mely napjainkban is tovább épül. Az üdülõövezet északon a sziklás öblével meghökkentõ Los Gigantes-szel kezdõdik és a surf kedvelõk központjával, El Médano-val végzõdik. A szigetek páratlan éghajlata egész évben lehetõvé teszi a szabad levegõn történõ sportolást. A vízi sportok, mint például vitorlázás, szörf, mélytengeri horgászás, búvárkodás igen népszerûek, de egész évben lehetõség van egyéb sportágak ûzésére is, mint például a golf, kerékpár, lovassport, hegymászás vagy gyaloglás.
Népesség: 40 200 000 fõ
Kiterjedés: 505 000 km2
Éghajlat: A Földközi-tenger partvidékének éghajlata a nyári hónapokban forró és száraz, akár a +40°C-ot is elérheti a hõmérséklet. Az éjszakai órákban lényeges lehûlés is elõfordulhat. A Kanári-szigeteken egész évben kellemesen a meleg, tavaszias az idõ, mérsékelt a hõmérséklet-ingadozás.
Fõváros: Madrid
Lakosság: kasztíliai spanyol (66%), katalán (24%), baszk (2,5%), galiciai (6%), cigány (1,5%).
Hivatalos nyelv: spanyol
Vallás: római katolikus.
Idõeltolódás: A szárazföldön, Mallorcán és Ibizán a közép-európai idõszámítás érvényes. A Kanári-szigeteken ehhez viszonyítva -1 óra.
Pénznem: Euro (EUR) = 100 cent. Nemzetközi hitelkártyák széles körben elfogadottak. A belföldi és külföldi fizetõeszközök be- és kivitele nem korlátozott.
Vízum: vízum nem szükséges. Az útlevélnek a hazautazástól számított további 6 hónapig érvényesnek kell lennie.
Borravaló: A borravaló nem kötelezõ Spanyolországban, de a bárokban, kávéházakban és hasonló létesítményekben, illetve a taxik esetében az 5-8%, de a 3 eurót nem meghaladó borravaló a szokásos.
Történelem:
Mivel éppen Európa és Afrika között helyezkedik el, a Pireneusi-félsziget mindig is különbözõ törzsek és civilizációk meghódításának célpontja volt. A rómaiak i. e. 3. században érkeztek, de két további századba került, mire leigázták a félszigetet.
409-ben Hispániát megtámadták a germán törzsek, és 419-re megalapították a vizigót királyságot. A nyugati-gótok 711-ig uralkodtak, amikor is a muzulmánok átkeltek a Gibraltári-szoroson, és gyõzedelmeskedtek Roderik, az utolsó gót király felett. 714-re az arab hadsereg az egész félszigetet elfoglalta, kivéve az északi hegyes vidékeket. A déli muzulmán megszállás közel 800 évig tartott. Ez alatt az idõ alatt a mûvészetek és a tudományok virágoztak, új terményeket és mezõgazdasági technikákat vezettek be, palotákat, mecseteket, iskolákat, kerteket és nyilvános fürdõket építettek. 722-ben Covadongánál, a félsziget északi részén, a vizigót király, Pelayo vezetésével egy kis hadsereg az arabokat elõször gyõzte le. Szimbolikusan ez a csata jelentette a Reconquista, a terület keresztény visszahódításának kezdetét.
A 13. század végére Kasztília és Aragónia a keresztény spanyol területek két legerõsebb királyságává nõtte ki magát, és 1469-ben egyesült Izabella (Kasztília hercegnõje) és Ferdinánd (Aragónia trónörökösének) frigyével. A katolikus uralkodóként ismert pár egyesítette egész Spanyolországot. 1478-ban megalapították a könyörtelenségérõl híres spanyol inkvizíciót, kivégezve és elûzve ezzel több ezer zsidót és nem keresztényt. 1482-ben megostromolták Granadát és 10 évvel késõbb az utolsó arab király is megadta magát, beteljesítve ezzel a reconquistát. 1492-ben Izabella és Ferdinánd - az inkvizíció hatása alatt - rendelkezést adott ki a spanyolországi zsidók kiûzésérõl (expulsión), amelyet még abban az évben végrehajtottak.
Spanyolország hatalmas birodalmat épített ki az Újvilágban, Kolumbusz 1492-es amerikai partraszállása után. Arany és ezüst áramlott a spanyol pénzes ládákba Mexikóból és Peruból, miután a hódítók földeket szereztek Kubától Bolíviáig. Spanyolország monopolizálta a kereskedelmet az új gyarmatokkal, és a világ egyik leghatalmasabb nemzetévé vált. Ám ez a protekcionizmus hátráltatta a kolóniák fejlõdését és egy sor költséges háborút eredményezett Angliával, Franciaországgal és Hollandiával.
Az Újvilágba megindult a spanyol konkvisztádorok hada. A portugálokkal ellentétben a spanyolok az Újvilágban már gyarmatokat létesítettek, nem elégedtek meg a partvidék meghódításával. A konkvisztádorok alkirályságokat hoztak létre, amelyek urai kizárólag a spanyol királynak tartoztak felelõsséggel.
Elsõként Hernando Cortés vezetett hadjáratot a mexikói aztékok ellen (1519), majd Pedro de Alvarando 1523-ban a majákat hódította meg. 1531-ben Francisco Pizarro a perui Inka Birodalmat döntötte meg. A hódítók hallatlan technikai fölénye, valamint a járványok nyomán az õslakosság alig 15-20 százaléka maradt életben.
1808-ban I. Napóleon seregei behatoltak az országba és a spanyol korona mindinkább elvesztette gyarmatai felett az uralmat. Egy madridi felkelést követõen a spanyolok összefogtak, és öt éven át tartó függetlenségi háborút vívtak a franciák ellen. 1813-ban a francia haderõket végleg kiutasították, és 1814-ben VII. Ferdinánd visszakerült a spanyol trónra. Ferdinánd, 20 éves uralkodása alatt visszaállította az inkvizíciót, üldözte a liberálisokat és a konzervatívokat, korlátozta a szólásszabadságot, a spanyol gazdaság pangott, az amerikai gyarmatok pedig elnyerték függetlenségüket.
A végzetes 1898-as spanyol-amerikai háború a Spanyol Birodalom összeomlását jelentette. Spanyolország vereséget szenvedett egy sor tengeri csatában, ami utolsó tengerentúli gyarmatainak elvesztését eredményezte. Spanyolország gondjai tovább fokozódtak a 20. század elsõ feléig. 1923-ban, amikor az ország a forradalom küszöbén állt, Miguel Primo de Rivera államcsínyt hajtott végre és 1930-ig katonai diktátorként kormányozta Spanyolországot. 1931-ben XIII. Alfonz, az utolsó király elmenekült az országból. Másnap kikiáltották a második Spanyol Köztársaságot, amely hamarosan belsõ konfliktusok áldozatává vált.
Amikor 1936-ban republikánus rendõrök meggyilkolták az ellenzéki nacionalisták vezetõjét, José Calvo Sotelot, a hadsereg jó indokot talált, hogy megdöntse a kormányt. A rákövetkezõ polgárháború alatt (1936-39) a nacionalisták széleskörû katonai és pénzügyi támogatást kaptak a náci Németországtól és a fasiszta Olaszországtól, míg a megválasztott republikánus kormány csak az orosz segítségre és kisebb mértékben az értelmiségiekbõl, mûvészekbõl, írókból és a politikailag elkötelezettekbõl álló Nemzetközi Brigádokra támaszkodhatott. A fasizmus fenyegetésének ellenére Anglia és Franciaország megtagadta a republikánusok támogatását.
1939-re a Franco által vezetett nacionalisták megnyerték a háborút, ami több mint 350 000 spanyol halálát követelte. Franco 35 éves diktatúráját követõen a gazdasági blokádoknak köszönhetõen Spanyolország elszigetelõdött, kizárták a NATO-ból, az ENSZ-bõl, és a gazdasági recessziók is mély nyomokat hagytak. Ez az állapot egészen az 1950-es évekig tartott, amikor a turizmus fellendülése és az Amerikával kötött nemzetközi szerzõdés elõteremtette a rég várt pénzalapot, hogy az ország újra két lábra állhasson. Az 1970-es évekre Spanyolországnak volt a leggyorsabban fejlõdõ gazdaság egész Európában. Francót, 1975-ben bekövetkezett halála után I. János Károly (I. Juan Carlos) király követte, XIII. Alfonz Bourbon - házi uralkodó unokája. Spanyolországban a diktatúrát felváltotta a parlamenti demokrácia.
Spanyolország 1986-ban csatlakozott az Európai Unióhoz. 1992-ben, amikor Barcelona adott otthont az olimpiai játékoknak, Sevilla az Expo92-nek, és Madridot kiáltották ki Európa Kulturális Fõvárosának az ország újra reflektorfénybe került. 1996-ban a Néppárt (PP) alakított kormányt, amelyet José María Aznar vezetett. A jelenleg hivatalban lévõ szocialista kormány vezetõje José Luis Rodríguez Zapatero.
Közlekedés:
Az autóval utazónak nemzetközi jogositvány kiváltása kötelezõ. Spanyolországban jól mûködõ autóbuszhálózat áll az utazni vágyók rendelkezésére. Kisebb távolságokra a taxi is kedvelt közlekedési eszköz. Mindenütt lehet bérelni személygépkocsit, motorkerékpárt és segédmotorokat. A jármûvek bérlésének feltétele az érvényes nemzetközi jogosítvány megléte. Amennyiben kismotort vagy autót kíván bérelni, feltétlenül kössön teljeskörû casco biztosítást.
Telefonálás: Magyarország hívószáma 0036, Spanyolország hívószáma 0034. Neo Phone hívókártyával vezetékes és fülkés telefonról 75 Ft/percért, mobiltelefonról 250 Ft/percért lehet Magyarországra telefonálni.
Elektromosság: 220 V
Kultúra: Nagycsütörtök, nagypéntek, Húsvét hétfõ (csak bizonyos régiókban), Pünkösd, Úrnapja, augusztus 15. (Mária mennybemenetele), október 12. (nemzeti ünnep) és az egyes régiók saját ünnepei.
A spanyol konyha hús-, hal- és zöldségételeket is kínál. Spanyol specialitás pl. a paella, a sült hal (pescaitos fritos), a mallorcai sobrasada (fûszeres nyers kolbász), a menorcai juhsajt, a kanári-szigeteki papas arrugadas (sós vízben fõtt burgonya). Kedvelt édesség a gofio (búzalisztbõl készült tészta különbözõ hozzávalókkal, mint pl. gyümölcs és dió) vagy a turrón (különbözõ változatai nougat vagy halva). A spanyolok egyik nemzeti itala a vörösborból és gyümölcsökbõl készült sangria. Miindenképpen érdemes megkóstolni a leghíresebb spanyol bort, a Rioja-t is.
Sportolási lehetõségek: Az ország kimeríthetetlen tárháza a sportolási lehetõségeknek. A buszos kirándulásoktól, gyalog- és lovas túráktól kezdve a búvárkodásig mindenre van lehetõség. Télen a síelés hódít, a tengerparti yacht-klubok pedig a hajózás kedvelõit várják. A horgászat, a golf és a tenisz szerelmesei is sok lehetõség közül válogathatnak.
Fõbb látnivalók:
Madrid
Nem annyira sûrûn látogatott, mint például Barcelona, de, ha Spanyolországban járunk, érdemes felkeresni a fövárost! Madrid leghíresebb látnivalója a Museo del Prado, a világ egyik legnagyobb szépmûvészeti múzeuma, ahol a 15. és 19. század közötti európai festészet remekmûvei találhatók, köztük Goya és Velázquez festményei. A múzeum mellett található a Real Jardin Botanico, ahol kipihentjük a múzeumlátogatás fáradalmait. Madridban van a világ legnagyobb bikaviadal arénája, a Plaza de Toros Monumental de las Ventas, ahol izgalmas bikaviadalokat láthatunk. Ha kevésbé véres összecsapást akarunk látni, menjünk el a Real Madrid vagy az Athletico Madrid meccsére. Ne hagyjuk ki vasárnap reggel az El Rastro piacot se, ez ugyanis a világ legnagyobb bolhapiaca. A madridi éjszaka központja a Malasana negyed, azon belül is a Plaza del Dos de Mayo.
A látogatók többsége Barcelonát mindenképpen felkeresi. A város annyi látnivalót tartogat, hogy több hetes itt tartózkodás is kevés lenne ahhoz, hogy mindent megnézzünk. Semmiképpen ne hagyjuk ki a Picasso Múzeumot, Gaudi fantáziaországát, a Parc Güellt, a gótikus székesegyházat, a piacokat és az FC Barcelona Stadionját.
Toledo Spanyolország leggyönyörûbb városa, a Tajo folyó feletti sziklán fekszik. Csodás galériák, templomok és kastélyok várják a látogatókat. Legjelentõsebb épülete az Alcázar és a székesegyház, melynek ablakait El Greco, Goya és Velázquez festette.
Granada építészetében a muzulmán uralomból származó emlékek a meghatározóak. Leghíresebb a lélegzetelállító Alhambra. Az Alcazaba az Alhambra erõdítménye, tornyaiból csodálatos kilátás nyílik a városra. A Generalife a szultánok nyári palotája volt, kertje meseszép. A városban még érdemes megnézni a Régészeti Múzeumot, az arab fürdõket, és a cigányok barlangját, a Sacromontét.
Sevilla: Sevilla egyetemi város és érseki székhely. Az ország negyedik legnépesebb városa. A mintegy 700 000 lakosú város jelentõs közlekedési csomópont. A város neves mûvészeket adott a világnak: Pacheco, Velázquez, Murillo, Herrera. Sevilla sok mûvészt megihletett. Itt játszódik Bizet Carmenje, Rossini Sevillai borbélya, Mozart Don Giovannija és a Figaró házassága cselekménye.
Nem szabad kihagyni a város mûemlékeit: a Katedrálist, az Alcázart és a Tõzsdepalotát. Az utóbbi kettõt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Ha megfelelõ idõpontban érkezünk, akkor megtekinthetjük a nagyhét eseményeit, vagy az áprilisi vásár- és ünnepségsorozatot.
Córdoba: A 307 ezer lakosú tartományi fõváros és püspöki székhely a tengerszint felett 119 méter magasan fekszik a Sierra de Córdoba - a Sierra Morena egyik nyúlványa - déli lábánál. A Sevillánál és Granadánál jóval csendesebb és nyugodtabb város a Guadalquivir kanyarulata köré épült.
Córdoba mindmáig megõrizte mór jellegét. A fõbb nevezetességek megtekintése után érdemes sétát tenni az óváros zegzugos sikátoraiban, parányi terein. Pillantsunk be a fehérre meszelt, erkélyes házak barátságos belsõ udvaraiba, a patiókba, melyek azulejo-díszítése, virágai feledhetetlen látványt nyújtanak és az andalúz körút elmaradhatatlan élményeit jelentik. Térjünk be Córdoba ezüst- és bõrdíszmûves mûhelyeibe, amelyek a kézmûves mesterségek õsi múltját idézik.
A Baleári-szigetek 4 szigetbõl áll: Mallorca, Menorca, Ibiza és Formentera. A szigetcsoport gyönyörû tengerpartjairól és õrült bulijairól híres.
Mallorcán évente hat hónapon át süt a nap. Változatos természeti adottságai a Földközi-tenger egyik legkedveltebb szigetévé tették. A lankás vidéken impozáns hegycsúcsok váltakoznak. A festõi falvak, a régi kolostorok, a romantikus terek Palma óvárosában, mind-mind felfedezésre várnak. A sziget északi részén meredek sziklafalak, déli partján több kilométeres hosszúságban elnyúló fimonhomokos partok találhatóak. Körülötte a végtelen nagy és kék tenger. A klíma nagyszerû, a tengervíz 25 fokos is lehet.
A Baleár-szigetcsoport legtarkább és legérdekesebb szigete Ibiza. A közkedvelt üdülõparadicsom évrõl-évre mágnesként vonzza a turistákat. A szigeten körülutazva változatos táj fogad bennünket, a mandulafenyõk és az illatos kertek mindenkit elvarázsolnak. A sziget belsejében megismerhetjük a helyi szokásokat, hagyományörzõ népviselettel is találkozhatunk.
Ibiza város nemcsak a sziget központja, hanem a szigeten nyaraló turisták kedvelt találkozóhelye is. A nagy katedrális és a bástyák tövében a tenger felett fekszik a fehér város. Egészen fentrõl gyönyörû a kilátás a tengerre, a kikötõre és a szigetek Formentéráig húzódó láncolatára. Az óváros történelmi emlékeit egy kellemes séta során tekinthetjük meg.
Kanári-szigetek: A Kanári-szigetek a Ráktérítõ környékén, Afrika nyugati partjainak közelében találhatók. A hét lakott és hat apró lakatlan szigetbõl álló szigetcsoport Spanyolországhoz tartozik. Minden szigetnek sajátos hangulata van, egymáshoz való közelségük ellenére domborzatuk és növényviláguk eltérõ. Az üdülõk által legkedveltebb szigetek Gran Canaria és Tenerife.
Gran Canária déli partszakaszára az aranyló, finom homokú strandok jellemzõek, melyek közül kiemelkedik Playa del Inglés és Maspalomas, ahol a természet ékköveként emlegetett dûnék találhatók.
A tiszta és áttetszõ víz hõmérséklete egész évben 20 és 24 fok között mozog. Az északi part, a délivel ellentétben lenyûgözõ, vulkanikus eredetû sziklákkal tarkított, melyek lábainál élénk kék vizû kis öblök találhatók.
Tenerife déli partján szinte mindig süt a nap, ezért a dél-nyugati partszakaszon 19 nagyobb strandból álló, 45 km hosszú üdülõpart épült ki, mely napjainkban is tovább épül. Az üdülõövezet északon a sziklás öblével meghökkentõ Los Gigantes-szel kezdõdik és a surf kedvelõk központjával, El Médano-val végzõdik. A szigetek páratlan éghajlata egész évben lehetõvé teszi a szabad levegõn történõ sportolást. A vízi sportok, mint például vitorlázás, szörf, mélytengeri horgászás, búvárkodás igen népszerûek, de egész évben lehetõség van egyéb sportágak ûzésére is, mint például a golf, kerékpár, lovassport, hegymászás vagy gyaloglás.
