Finnország információk
Amikor az éjszakák hosszúak, akkor Finnországban - a vodkaiváson kívül - még számtalan dologra nyílik lehetõség, pl. síelhetünk, vagy szaunázhatunk is. A nyári évszakban a part menti területek - ideértve az Aland-szigetet és a Turku-félszigetet is - a vitorlázók és a horgászok paradicsomává válnak. Finnország Európa legnagyobb érintetlen vidékének értékeivel turisták ezreit vonzza minden évben.
A délen fekvõ fõváros, Helsinki több mint 30 galériával, illetve múzeummal dicsekedhet, míg az északi területek a Mikulással való találkozással kecsegtetnek. Hol másutt a világon ülhetünk fel egy rénszarvas húzta szánra, vagy egy jégtörõ hajóra? Ha szerencsénk van, még a Sarki Fényt (Aurora Borealis) is láthatjuk.
Országnév: Finn Köztársaság
Népesség: 5 055 000 fõ
Kiterjedés: 338 139 km2
Fõváros: Helsinki
Lakosság: finn (93%), svéd (6%), lapp
Hivatalos nyelv: finn, svéd.
Vallás: evangélikus.
Idõeltolódás: +1 óra.
Pénznem: EURO. 1 EUR = 100 cent. Nemzetközi hitelkártyák széles körben elfogadottak. A belföldi és külföldi fizetõeszközök be- és kivitele nem korlátozott.
Vízum: vízum nem szükséges.
Egészségügyi elõírások: kötelezõ védõoltás nincs.
Idõjárás
A középhõmérséklet 16-24°C. A hõmérséklet délen - januárban és februárban - elérheti a -15°C-ot, míg északon gyakori a -30°C is, ilyenkor a nap nagy részében sötétség uralkodik. Nyaranta a hõmérséklet északon 15°C, délen pedig 20°C körül alakul, bár néha a 30°C-ot is elérheti.
Étkezés
A finn ételekben a svéd és az orosz konyha hatását érezhetjük, mindezt rendkívüli változatossággal elkészítve és helyi specialitásokkal kiegészítve. A burgonya mindennapi eledel, különbözõ halas vagy húsos szószokkal körítve. Engedéllyel rendelkezõ bárokban és éttermekben ihatunk erõs söröket, borokat és rövid italokat, bár az alkohol igen drága errefelé.
Közlekedés
Finnországnak a világ minden tájával tökéletes légi összeköttetése van.
Komp indul Svédországból, Észtországból, és Németországból Helsinkibe, Turkuba, Vaasaba, Pietarsaariba.
Rendkívül jó a belföldi vasút-, busz-, valamint légi - közlekedés hálózat. A helyi lakosság és a látogatók legfontosabb közlekedési eszköze a busz, bár az intercity útvonalakon a vonat is népszerû. Az országutak és autópályák jók, bár ha letérünk róluk, poros földutakkal is találkozhatunk. Nem szükséges nemzetközi jogosítvány, a finnek a jobb oldalon közlekednek, a fényszórókat pedig mindig be kell kapcsolni. A legtöbb városban tudunk bérelni kerékpárt, nyáron ez a közlekedés legkedveltebb eszköze. A tavakon, folyókon való átkelést a hajók könnyítik meg, de ezek csak a nyári idõszakban járnak.
Történelem
Finnország elsõ településeinek nyomai a jégkorszak utolsó olvadásáig vezetnek vissza, kb. 10.000 évvel ezelõttre. Úgy tûnik, hogy a finn õsök Észak-Oroszország felét népesítették be, mielõtt a Balti-tenger északi partjára jutottak volna, jóval a kereszténység elõtt. A vikingkor végére a svéd kereskedõk és törzsfõnökök kiterjesztették uralmukat a teljes Balti területre. Finnország évszázadokon át óvatosan egyensúlyozott a protestáns svéd birodalom és az ortodox Oroszország között. Az ország hét évszázadon át, a 12. századtól 1809-ig Svédország része volt. Az 1700-as éveket éhinség és az Oroszországgal szembeni háborúk jellemezték, amely 1809-ben Finnországnak Oroszországhoz való csatolását eredményezte. A 19. század második felében felerõsödõ nacionalizmus következtében Finnország nagyhercegségi autonómiát vívott ki, noha az újszerû elnyomás és az eloroszosítás miatt a finnek különösen fogékonnyá váltak a függetlenség iránt. Az orosz cár bukása és a kommunista forradalom gyõzelme 1917-ben biztosította a finn szenátus számára, hogy kinyilváníthassa függetlenségét 1917. december 6.-án. Fellobbant a demoralizáló belsõ erõszak az Oroszország által támogatott vörösök és a fehér nacionalisták között, akik a német államot tartották mintának. A véres polgárháború 108 napja alatt megközelítõleg 30.000 finn halt meg a harcokban. Noha a fehérek gyõzelmet arattak, Németország gyöngülõ helyzete az I. Világháború után demoralizálódott, mint politikai modell, és a kapcsolatok a Szovjetunióval is hamarosan normalizálódtak.
A Szovjetunió biztonsági aggodalmai a finn Karélia Fészigeten vezettek a Téli Háborúhoz 1939-ben. Hónapokon át tartó harcok után Finnország elvesztette Karélia egy részét és néhány közeli szigetet. A nyugati szövetségesektõl elszigetelt Finnország Németországhoz fordult segítségért és lassan kezdte benépesíteni Karéliát, beleértve néhány olyan területet, amely orosz fennhatóság alatt volt a 18. század óta. Amikor a szovjet erõk 1944 nyarán hatalmas erõkkel visszanyomultak, a finnek békéért folyamodtak. Finnország elkeseredett háborút vívott a német erõk kiûzésére Lappföldrõl, amikor 1945 tavaszán megszületett a béke. Finnországnak nemcsak a hatalmas katonai vereséggel kellett szembenéznie, hanem a szovjetek által kirótt háborús jóvátétel terhei miatti gazdasági katasztrófával is.
Urho Kekkonen 25 éves elnöksége (1956-81) ügyes egyensúlyozás volt: Kekkonen keménynek bizonyult a belsõ hatalmat illetõen, de sikerült megerõsítenie a kapcsolatokat a skandináv szomszédokkal, a nagy keleti medve felbosszantása nélkül.
Finnország 1994 végén szavazott az Európai Unióba való belépésrõl és 1995-ben lett teljes tag. 1995-ös választásokon a szociáldemokrata koalíció gyõzött a jobboldali koalíció ellen. Azóta folyamatosan emelkedik a GDP és a munkavállalók száma.
Elektromosság: 220 V.
Ünnepek, rendezvények
Függetlenség napja: dec. 6.
Nyárközepének Napja (Juhannus) a finnek legfontosabb ünnepe. Ilyenkor elhagyják a várost és nyaralóikban ünneplik meg az év leghosszabb napját. Örömtüzet raknak, a tavakban evezgetnek, úsznak, valamint lelkesen fogyasztják az alkoholt.
A Pori Jazz Fesztivál júliusban kerül megrendezésre és rendkívül népszerû, de talán még ennél is híresebb a középkori Olavinnlinna várban tartott Savonlinna Opera Fesztivál. Néhány nemzetközi fesztivál: a Kamarazenei Fesztivál Kuhmo-ban, vagy a Népzenei Fesztivál Kaustinen-ben (Kokkola-hoz közel). A rockzene rajongói ellátogathatnak Turkuba, ahol júliusban rendezik meg a Ruisrock Fesztivált.
Finnország legkülönösebb eseménye a feleség-cipelõ bajnokság, amit Sonkajárvi-ban júliusban tekinthetünk meg.
Sportolási lehetõségek
Ebben az országban szinte mindenütt lehet a szabadban sétálni, kerékpározni, kenuzni, és sátorozni. Az északi sízés népszerû és a terep-sífutáshoz különbözõ nehézségi fokú ösvények várják a sport kedvelõit. A sí-lesiklók fõként Lappföldre mennek, vagy olyan síparadicsomokba látogatnak el, mint Koli vagy Ruka. A hegymászók, túrázók inkább június és szeptember között jöjjenek. Az északi ösvények mentén találunk hegyi kunyhókat, melyekbe megpihenhetünk. Hajókázni mind a tengerben, mind a tavakon lehetséges. Kenuzni a tavakon a legjobb, vagy nyáron a Turunmaa és Aland félszigetek körül.
Fõbb látnivalók
Helsinki
Finnország fõvárosa, kulturális, pénzügyi és gazdasági központja. Nyáron zöldellõ parkjai, tiszta vizei, friss tengeri szellõje, a zsúfolt piac felett elrepülõ sirályok, kávézóinak teraszai érdekessé és kellemessé teszik utunkat. A város kisvárosi hangulatot ébreszt a látogatóban, mivel nincsenek magas épületei, a piacteret pedig XIX. századi épületek veszik körül. Mivel félszigeten helyezkedik el, hajók teszik lehetõvé a kiruccanást a Suomenlinna-szigetre, a Finn-öbölbe, amely tökéletes kis piknik helyszíne lehet egy egynapos kirándulás során.
Helsinkiben találjuk az ország legtöbb jelentõs múzeumát. Az Ateneum kiállítótermeiben finn és nemzetközi mûveket tekinthetünk meg a XIX. századból. A Nemzeti Múzeumban, amely szintén a városközpontban található, sami és finn-ugor leletek gyûjteményét tekinthetjük meg. Fõtermének mennyezetét a Kalevala ihlette freskók díszítik. A Raitioliikennemuseo egy érdekes villamos múzeum. Régi kocsiszínben található, s az évtizedekkel ezelõtti finn utcaképet mutatja be. A Rock Templom épülete, amelyet kõbõl vájtak ki, sok látogatót vonz. Tartanak itt koncerteket éppúgy, mint vallási szertartásokat.
A városközponttól nyugatra, az Espoo városrészben találjuk a híres finn festõ, Gallén-Kallela galériáját.
Hajók és motorcsónakok járnak Helsinki és a Suomenlinna- sziget között, ahol hatalmas erõdítmények romjai között sétálhatunk, vagy megtekinthetjük múzeumainak valamelyikét. Például az Ehrensvärd Múzeumot, amely az erõd történelmét mutatja be.
Helsinkiben számos lehetõség adódik, ha olcsó szállást szeretnénk, de nyáron még hálózsákban is elalhatunk.
A színházi elõadások finnül játszódnak, de balett, vagy opera elõadásra turistaként is ellátogathatunk.
Turku
Turku volt Finnország elsõ fõvárosa. Az évszázadok során néhányszor tûzvész pusztította el, de a legnagyobb csapás akkor érte, amikor 1812-ben helyette Helsinki lett a fõváros. A középkori város egyetlen, XVIII. századból épen maradt része a Luostarinmäki. Az északabbra található Turku Katedrális a finn Evangélikus Egyház nemzeti szentélye. A XIII. századi épületben múzeum is mûködik, amely minden nap várja az idelátogatókat.
Az 1280-ban alapított Turku Vár az ország legjelentõsebb történelmi épülete. Múzeumot rendeztek be benne, amelyben minden szoba más-más évtizedet, vagy évszázadot idéz.
Aland
Az alandi tartomány saját zászlajával és kultúrájával több, mint 6400 szigetet foglal magába. A svéd nyelv jó néhány dialektusát beszélik itt, s csak néhányan beszélnek finnül. A gyönyörû szigetvilág tökéletes helyszíne lehet kerékpártúráknak, sátorozásnak.
A legérdekesebb város Sund a fõsziget keleti felén fekszik, itt találjuk a Kastelholm várat, amely stratégiai jelentõséggel bírt a XVI-XVII. században.
A szomszédságban lévõ szabadtéri Jan Karlsgarden Múzeumot, amely nyáron több fesztiválnak is otthont ad, nem szabad kihagyni.
A Bomarsund erõd az orosz megszállásra emlékeztet.
Alandot rendszeres hajójárat köti össze Svédországgal és Finnországgal. Ingyenesen közlekedhetünk a szigetek között hajóval, Sundot pedig busszal, vagy biciklivel is elérhetjük.
Rauma régi városa már szerepel az UNESCO Világörökség listáján. Bár az északi országok legnagyobb épen maradt fa-városa, mégsem múzeum, hanem egy életteli város sok-sok kisiparossal, csipkekészítõvel és aranymûvessel.
A piactér az óváros központja. Próbáljuk ki a pystcaffekat is, ahol állva fogyaszthatjuk a fekete levet. Ha kicsit fülelünk, észrevehetjük Rauma egy másik fontos jellegzetességét, az ottani tájszólást, ami szinte egy teljesen különálló nyelvre emlékeztet.
Rauma az ország délnyugati partján fekszik, Helsinkitõl busszal valamivel több, mint 4 órányira.
Olavinlinna vár
A Savolinna tavak fõ látványossága ez az 1475-ben, a svéd-finn birodalom keleti határának védelmére épült vár. Nevét Olof-ról, egy X. századi norvég katolikus szentrõl kapta. A kora XVIII. században orosz megszállás alá került és maradt majdnem kétszáz éven keresztül. Két kis múzeum található itt, amelyek a vár történelmét, valamint ortodox kincseket mutatnak be. Óránként indulnak idegenvezetõs csoportok, egyénileg nem látogathatjuk õket.
A délen fekvõ fõváros, Helsinki több mint 30 galériával, illetve múzeummal dicsekedhet, míg az északi területek a Mikulással való találkozással kecsegtetnek. Hol másutt a világon ülhetünk fel egy rénszarvas húzta szánra, vagy egy jégtörõ hajóra? Ha szerencsénk van, még a Sarki Fényt (Aurora Borealis) is láthatjuk.
Országnév: Finn Köztársaság
Népesség: 5 055 000 fõ
Kiterjedés: 338 139 km2
Fõváros: Helsinki
Lakosság: finn (93%), svéd (6%), lapp
Hivatalos nyelv: finn, svéd.
Vallás: evangélikus.
Idõeltolódás: +1 óra.
Pénznem: EURO. 1 EUR = 100 cent. Nemzetközi hitelkártyák széles körben elfogadottak. A belföldi és külföldi fizetõeszközök be- és kivitele nem korlátozott.
Vízum: vízum nem szükséges.
Egészségügyi elõírások: kötelezõ védõoltás nincs.
Idõjárás
A középhõmérséklet 16-24°C. A hõmérséklet délen - januárban és februárban - elérheti a -15°C-ot, míg északon gyakori a -30°C is, ilyenkor a nap nagy részében sötétség uralkodik. Nyaranta a hõmérséklet északon 15°C, délen pedig 20°C körül alakul, bár néha a 30°C-ot is elérheti.
Étkezés
A finn ételekben a svéd és az orosz konyha hatását érezhetjük, mindezt rendkívüli változatossággal elkészítve és helyi specialitásokkal kiegészítve. A burgonya mindennapi eledel, különbözõ halas vagy húsos szószokkal körítve. Engedéllyel rendelkezõ bárokban és éttermekben ihatunk erõs söröket, borokat és rövid italokat, bár az alkohol igen drága errefelé.
Közlekedés
Finnországnak a világ minden tájával tökéletes légi összeköttetése van.
Komp indul Svédországból, Észtországból, és Németországból Helsinkibe, Turkuba, Vaasaba, Pietarsaariba.
Rendkívül jó a belföldi vasút-, busz-, valamint légi - közlekedés hálózat. A helyi lakosság és a látogatók legfontosabb közlekedési eszköze a busz, bár az intercity útvonalakon a vonat is népszerû. Az országutak és autópályák jók, bár ha letérünk róluk, poros földutakkal is találkozhatunk. Nem szükséges nemzetközi jogosítvány, a finnek a jobb oldalon közlekednek, a fényszórókat pedig mindig be kell kapcsolni. A legtöbb városban tudunk bérelni kerékpárt, nyáron ez a közlekedés legkedveltebb eszköze. A tavakon, folyókon való átkelést a hajók könnyítik meg, de ezek csak a nyári idõszakban járnak.
Történelem
Finnország elsõ településeinek nyomai a jégkorszak utolsó olvadásáig vezetnek vissza, kb. 10.000 évvel ezelõttre. Úgy tûnik, hogy a finn õsök Észak-Oroszország felét népesítették be, mielõtt a Balti-tenger északi partjára jutottak volna, jóval a kereszténység elõtt. A vikingkor végére a svéd kereskedõk és törzsfõnökök kiterjesztették uralmukat a teljes Balti területre. Finnország évszázadokon át óvatosan egyensúlyozott a protestáns svéd birodalom és az ortodox Oroszország között. Az ország hét évszázadon át, a 12. századtól 1809-ig Svédország része volt. Az 1700-as éveket éhinség és az Oroszországgal szembeni háborúk jellemezték, amely 1809-ben Finnországnak Oroszországhoz való csatolását eredményezte. A 19. század második felében felerõsödõ nacionalizmus következtében Finnország nagyhercegségi autonómiát vívott ki, noha az újszerû elnyomás és az eloroszosítás miatt a finnek különösen fogékonnyá váltak a függetlenség iránt. Az orosz cár bukása és a kommunista forradalom gyõzelme 1917-ben biztosította a finn szenátus számára, hogy kinyilváníthassa függetlenségét 1917. december 6.-án. Fellobbant a demoralizáló belsõ erõszak az Oroszország által támogatott vörösök és a fehér nacionalisták között, akik a német államot tartották mintának. A véres polgárháború 108 napja alatt megközelítõleg 30.000 finn halt meg a harcokban. Noha a fehérek gyõzelmet arattak, Németország gyöngülõ helyzete az I. Világháború után demoralizálódott, mint politikai modell, és a kapcsolatok a Szovjetunióval is hamarosan normalizálódtak.
A Szovjetunió biztonsági aggodalmai a finn Karélia Fészigeten vezettek a Téli Háborúhoz 1939-ben. Hónapokon át tartó harcok után Finnország elvesztette Karélia egy részét és néhány közeli szigetet. A nyugati szövetségesektõl elszigetelt Finnország Németországhoz fordult segítségért és lassan kezdte benépesíteni Karéliát, beleértve néhány olyan területet, amely orosz fennhatóság alatt volt a 18. század óta. Amikor a szovjet erõk 1944 nyarán hatalmas erõkkel visszanyomultak, a finnek békéért folyamodtak. Finnország elkeseredett háborút vívott a német erõk kiûzésére Lappföldrõl, amikor 1945 tavaszán megszületett a béke. Finnországnak nemcsak a hatalmas katonai vereséggel kellett szembenéznie, hanem a szovjetek által kirótt háborús jóvátétel terhei miatti gazdasági katasztrófával is.
Urho Kekkonen 25 éves elnöksége (1956-81) ügyes egyensúlyozás volt: Kekkonen keménynek bizonyult a belsõ hatalmat illetõen, de sikerült megerõsítenie a kapcsolatokat a skandináv szomszédokkal, a nagy keleti medve felbosszantása nélkül.
Finnország 1994 végén szavazott az Európai Unióba való belépésrõl és 1995-ben lett teljes tag. 1995-ös választásokon a szociáldemokrata koalíció gyõzött a jobboldali koalíció ellen. Azóta folyamatosan emelkedik a GDP és a munkavállalók száma.
Elektromosság: 220 V.
Ünnepek, rendezvények
Függetlenség napja: dec. 6.
Nyárközepének Napja (Juhannus) a finnek legfontosabb ünnepe. Ilyenkor elhagyják a várost és nyaralóikban ünneplik meg az év leghosszabb napját. Örömtüzet raknak, a tavakban evezgetnek, úsznak, valamint lelkesen fogyasztják az alkoholt.
A Pori Jazz Fesztivál júliusban kerül megrendezésre és rendkívül népszerû, de talán még ennél is híresebb a középkori Olavinnlinna várban tartott Savonlinna Opera Fesztivál. Néhány nemzetközi fesztivál: a Kamarazenei Fesztivál Kuhmo-ban, vagy a Népzenei Fesztivál Kaustinen-ben (Kokkola-hoz közel). A rockzene rajongói ellátogathatnak Turkuba, ahol júliusban rendezik meg a Ruisrock Fesztivált.
Finnország legkülönösebb eseménye a feleség-cipelõ bajnokság, amit Sonkajárvi-ban júliusban tekinthetünk meg.
Sportolási lehetõségek
Ebben az országban szinte mindenütt lehet a szabadban sétálni, kerékpározni, kenuzni, és sátorozni. Az északi sízés népszerû és a terep-sífutáshoz különbözõ nehézségi fokú ösvények várják a sport kedvelõit. A sí-lesiklók fõként Lappföldre mennek, vagy olyan síparadicsomokba látogatnak el, mint Koli vagy Ruka. A hegymászók, túrázók inkább június és szeptember között jöjjenek. Az északi ösvények mentén találunk hegyi kunyhókat, melyekbe megpihenhetünk. Hajókázni mind a tengerben, mind a tavakon lehetséges. Kenuzni a tavakon a legjobb, vagy nyáron a Turunmaa és Aland félszigetek körül.
Fõbb látnivalók
Helsinki
Finnország fõvárosa, kulturális, pénzügyi és gazdasági központja. Nyáron zöldellõ parkjai, tiszta vizei, friss tengeri szellõje, a zsúfolt piac felett elrepülõ sirályok, kávézóinak teraszai érdekessé és kellemessé teszik utunkat. A város kisvárosi hangulatot ébreszt a látogatóban, mivel nincsenek magas épületei, a piacteret pedig XIX. századi épületek veszik körül. Mivel félszigeten helyezkedik el, hajók teszik lehetõvé a kiruccanást a Suomenlinna-szigetre, a Finn-öbölbe, amely tökéletes kis piknik helyszíne lehet egy egynapos kirándulás során.
Helsinkiben találjuk az ország legtöbb jelentõs múzeumát. Az Ateneum kiállítótermeiben finn és nemzetközi mûveket tekinthetünk meg a XIX. századból. A Nemzeti Múzeumban, amely szintén a városközpontban található, sami és finn-ugor leletek gyûjteményét tekinthetjük meg. Fõtermének mennyezetét a Kalevala ihlette freskók díszítik. A Raitioliikennemuseo egy érdekes villamos múzeum. Régi kocsiszínben található, s az évtizedekkel ezelõtti finn utcaképet mutatja be. A Rock Templom épülete, amelyet kõbõl vájtak ki, sok látogatót vonz. Tartanak itt koncerteket éppúgy, mint vallási szertartásokat.
A városközponttól nyugatra, az Espoo városrészben találjuk a híres finn festõ, Gallén-Kallela galériáját.
Hajók és motorcsónakok járnak Helsinki és a Suomenlinna- sziget között, ahol hatalmas erõdítmények romjai között sétálhatunk, vagy megtekinthetjük múzeumainak valamelyikét. Például az Ehrensvärd Múzeumot, amely az erõd történelmét mutatja be.
Helsinkiben számos lehetõség adódik, ha olcsó szállást szeretnénk, de nyáron még hálózsákban is elalhatunk.
A színházi elõadások finnül játszódnak, de balett, vagy opera elõadásra turistaként is ellátogathatunk.
Turku
Turku volt Finnország elsõ fõvárosa. Az évszázadok során néhányszor tûzvész pusztította el, de a legnagyobb csapás akkor érte, amikor 1812-ben helyette Helsinki lett a fõváros. A középkori város egyetlen, XVIII. századból épen maradt része a Luostarinmäki. Az északabbra található Turku Katedrális a finn Evangélikus Egyház nemzeti szentélye. A XIII. századi épületben múzeum is mûködik, amely minden nap várja az idelátogatókat.
Az 1280-ban alapított Turku Vár az ország legjelentõsebb történelmi épülete. Múzeumot rendeztek be benne, amelyben minden szoba más-más évtizedet, vagy évszázadot idéz.
Aland
Az alandi tartomány saját zászlajával és kultúrájával több, mint 6400 szigetet foglal magába. A svéd nyelv jó néhány dialektusát beszélik itt, s csak néhányan beszélnek finnül. A gyönyörû szigetvilág tökéletes helyszíne lehet kerékpártúráknak, sátorozásnak.
A legérdekesebb város Sund a fõsziget keleti felén fekszik, itt találjuk a Kastelholm várat, amely stratégiai jelentõséggel bírt a XVI-XVII. században.
A szomszédságban lévõ szabadtéri Jan Karlsgarden Múzeumot, amely nyáron több fesztiválnak is otthont ad, nem szabad kihagyni.
A Bomarsund erõd az orosz megszállásra emlékeztet.
Alandot rendszeres hajójárat köti össze Svédországgal és Finnországgal. Ingyenesen közlekedhetünk a szigetek között hajóval, Sundot pedig busszal, vagy biciklivel is elérhetjük.
Rauma régi városa már szerepel az UNESCO Világörökség listáján. Bár az északi országok legnagyobb épen maradt fa-városa, mégsem múzeum, hanem egy életteli város sok-sok kisiparossal, csipkekészítõvel és aranymûvessel.
A piactér az óváros központja. Próbáljuk ki a pystcaffekat is, ahol állva fogyaszthatjuk a fekete levet. Ha kicsit fülelünk, észrevehetjük Rauma egy másik fontos jellegzetességét, az ottani tájszólást, ami szinte egy teljesen különálló nyelvre emlékeztet.
Rauma az ország délnyugati partján fekszik, Helsinkitõl busszal valamivel több, mint 4 órányira.
Olavinlinna vár
A Savolinna tavak fõ látványossága ez az 1475-ben, a svéd-finn birodalom keleti határának védelmére épült vár. Nevét Olof-ról, egy X. századi norvég katolikus szentrõl kapta. A kora XVIII. században orosz megszállás alá került és maradt majdnem kétszáz éven keresztül. Két kis múzeum található itt, amelyek a vár történelmét, valamint ortodox kincseket mutatnak be. Óránként indulnak idegenvezetõs csoportok, egyénileg nem látogathatjuk õket.
